Nem volt mit tenni fel kellett mondanom az albérletem, túl kellett adnom az értékesebb dolgaimon és hazaköltöztem szüleimhez. 13év után. Katasztrófa. Folyamatosan azon járt az eszem mit tegyek hogy kilábaljak ebből a szörnyű nagy kráterből, mert ez már nem gödör. Szüleimmel beszélgettem. Sajnáltak. Nem kérek a sajnálatból! Ötleteket kérek! Ekkor anyukám így szólt: -De, te tanultál idegen nyelveket, és jó szakember vagy!
-Menj, láss világot!
Először elmosolyodtam. Azután egyre reálisabbnak tűnt a gondolat. Másnap reggel úgy ébredtem: Egy héten belül indulok!
De hová is???
